Hajléktalanok XII
Írta: Toni Dátum: December 11 2020 10:19:56
M
Az élet túl sokat ér, mondta egyszer egy nagy művész
Az élet túl sokat ér, az idézetének egy kis rövid része,
Az élet túl sokat ér, a filmben ő mindig a nagy bűvész:
Charlie Chaplin volt ez a nagy ember, a szegény csavargók örökös jelképe.
Teljes hír
Hajléktalanok XII.
Az élet túl sokat ér
Az élet túl sokat ér, mondta egyszer egy nagy művész
Az élet túl sokat ér, az idézetének egy kis rövid része,
Az élet túl sokat ér, a filmben ő mindig a nagy bűvész:
Charlie Chaplin volt ez a nagy ember, a szegény csavargók örökös jelképe.
Játszotta szerepében a buta, lesüllyedt jóhiszemű embert
akit a kemény sorsa és az emberek, csúnyán becsaptak,
mindig nevettünk azon, ahogyan ő a filmjében jött-ment:
De nagyon sok ember itt a földön a mai napig, még semmi jobbat nem kaptak.
Nem csak a filmben van sok lesüllyedt jóhiszemű ember
franciáknál clochard, nálunk hajléktalan, vagy csavargó,
életük soknak nem ér már közülük egy árva fillért sem:
Ők még itt élnek, de a szemeik fénytelenek, mint egy már régen kihalt bolygó.
Ők mutatják meg nekünk, mit ér az életben a remény
mit jelent a mindennapi semmiből, új bizalmat nyerni,
számukra az élet már csak egy kemény keserű sütemény:
Nagy ritkaság lett már az a nap, amikor valahol egy kis meleg ételt kapnak enni.
Egy ideig kemény akarattal, kibírják józanul is az életet
míg társa zacskóval kínálja, egy boros üveg van benne,
húzd meg komám és meglátod, e cudar életet elfelejted:
A bor segít feledni, a hideget sem érzed és egy-két korty után, mintha jobb is lenne.
Mi volna, ha ő is egy ilyen üveges plasztik-zacskót venne
fagyos téli éjszakákon a híd alatt a hidegtől nem reszketne,
akkor az emberiségnek ő is mindjárt csak egy részeges lenne:
A magányos estéken nem kérdezné, van-e az életének egyáltalán valami értelme.
Ha a legszebb napot kellene most kiválasztani nekem
az, ami olyan szép lenne mint egy rózsaszín szemüveg,
mi az, ami az örömet és bánatot ma is megosztja velem:
Egy csoda szép színes plasztik zacskóban eldugott, soha ki nem ürülő boros üveg.
Úgy látszik az életem valóban nagyon mélyre süllyedt
a végzet engem holnaptól már semmiben sem gátol,
a testem az éjszakai fagytól reggelre merevre dermedt:
És végre megment engem is a Jó Isten, e félresikerült élet gyötrő fájdalmától.
Mucsi Antal-Tóni 2009 November 30