***
Otthon
1
Szülői ház, kicsiny lakásom:
Sok év után öledbe vágyom.
S hogy nem sokára újra látlak,
Szemem enyhítő könybe lábad.
2
Elvégre itt vagyok, szobámban,
Felém mosolyg a gyermek-ágyam
S a régi lámpa, bár homályos,
Ugy vonz, oly csábosán magához.
3
Kis ágy, hol édesen pihentem,
Midőn nyugodt volt még a lelkem;
Hogyan fogok aludni mostan
Öröm- s reménybe' megfogyottan ?
4
Hogy elhagyám szülői házam,
Az élet messze vitt magával
S szivemnek álma, szép reménye
Mind szerte-szállott, . . . vége . . . vége.
5
Éjfélt ütött: fekszem az ágyon,
De nem borúl szememre álom.
A múlt mint nyugtalan kisértet
Szünetlenül élőmbe téved.
6
Eszembe jut szerelmem álma,
S a szív megannyi balgasága.
Igaz, hogy a vágy többé nem éget,
De nélküle mit ér az élet?
7
Már kél a nap, elmúlt az éjjel.
Gondolkozom, úgy félig ébren.
Vajon van-e hely a világon,
Hol a nyugalmat feltalálom.
***
Justh Béla ???
***
***
Zuhause
1
Elternhaus, meine kleine Wohnung:
Ich will in deinen Schoss Erholung,
und dass ich dich bald wiedersehen,
die Augen versinken in Tränen.
2
Zwar bin ich hier in meinem Zimmer,
mein Kinderbett steht hier wie immer
‘d die alte Lampe, obwohl düster,
zieht mich an wie alte Geflüster.
3
Kleines Bett, wo ich geschlafen war,
‘d meine Seele war noch ungreifbar;
wie soll ich heute ruhig schlafen
in der Freude und Hoffnungshafen?
4
Damals ich das Elternhaus verlas,
das Leben gab mir das Weltatlas.
Dass Traum des Herzens, schöne Hoffnung
alles ist vorbei, ohne Belohnung.
5
Es ist Mitternacht: Liege im Bett,
ohne Schlaf wie ein Baum Skelett.
Die Vergangenheit als quirlige Geist
ist ständig rundum Bett mich umkreist.
6
Der Traum der Liebe kommt mir in Sinn,
Dummheit des Herzens war ein Irrsinn.
Es ist wahr, dass der Lust nicht mehr brennt,
doch ist das Leben ohne es wert?
7
Die Sonne geht auf, der Tag erwach,
denke über alles nach halb wach.
Ob es einen Ort gibt auf der Welt,
wo der Frieden ist angesiedelt.
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni