H.Gábor Erzsébet
Szeretet kell, hit, és remény
Ha megérint a múlás szele,
a lelked fájva remeg bele,
körme karmol, keze fagyos,
csontos lába beléd tapos.
Nincsen támasz, nincsen vigasz,
szenvedésed valós, igaz,
te csak fekszel erőtlenül,
s egy régi könyv előkerül…
Gyenge ujjad fellapozza,
s tán egy emlék visszahozza
a sok régi imádságot,
megváltani a világot.
Egyedül a hit segíthet!
S ha a reményt elveszíted,
megtalálod, hidd el, újra,
s visszatérhetsz tán az útra,
melyből jócskán van még hátra,
ez a gyógyult kiváltsága.
Folytathatod! Nagy nagy kegy ez,
mindegy az, hogy zabot hegyez,
vagy, hogy éppen ír az ember,
élni gyáva, halni nem mer!
Megszenvedi, ez az ára,
bőrét viszi a vásárra,
s megsebzi a próbatétel -
értékesebb lesz az étel…
De mit sem ér a kincs, a vagyon,
hogyha árván ülsz a padon!
Kell egy társ, ki terhed tartja,
s puha plédjét odaadja,
hogyha fázol - jő az óra -,
s szükség lesz a takaróra.
Szeretet kell, hit, és remény,
mert az élet nagyon kemény!
Higgy, és Isten sose hagy el,
ha eltévedsz, hazaterel.
2020.12.15.