H.Gábor Erzsébet
Téli álom
Üres az utca, kong a csend,
jó lenne most a hóba lent,
nincsenek élő lábnyomok,
csak varjak, fáradt vándorok.
Szitál a köd, a lámpa ég,
húz a jó puha párna még,
erőtlen álmok visznek el,
lebben az égi gyászlepel.
Csillagok gyúlnak, mind ragyog,
köztük egy halvány én vagyok,
s egy angyal, mint egy jó anya -
dolgod van! - mondja - menj haza!
Összefonódik fénykezünk,
s csendben a Földre érkezünk.
2020.12.16.