Szendereg, bóbiskol a megfáradt föld,
hallom, ahogy egyenletesen szuszog.
Szíve olyan egyenletesen pulzál,
amilyen halkan a bagoly is huhog.
Oly szeretettel takarja be a hó,
mint ahogy kisdedet az édesanyja.
Átöleli, átkarolja őt féltőn,
puha, gyengéd csókot lehel ajaka.
Tündöklő szépség, de most nagyon árva,
pedig hamvas, gyengéd fény cirógatja.
Szelíd szél csak neki dúdol dallamot,
míg közben oltalmazón csókolgatja.
Úgy érzem, melegség járja át fáradt
szívem, sebzett lelkembe lopakodik.
Szemnek nyugtató e festői látvány,
most megrezdült pillája, nézd álmodik!