Otto Julius Bierbaum:
(1865-1910)
Schneelied zu Weihnachten
Du trittst mich, singt der Schnee,
Mir aber tuts nicht weh:
Ich knirsche nicht, ich singe;
Dein Fuß ist wie der Bogenstrich,
Dass meine Seele klinge.
Hör und verstehe mich -:
Getreten singe ich,
Und nichts als frohe Dinge.
Denn, die getreten sind,
Wissen, es kam ein Kind,
Gar sehr geringe,
In einem Stall zur Welt:
Das hat sein Herz wie ein leuchtendes Licht
In große Finsternis gestellt.
Es wurde zerschlagen. Verloschen ists nicht.
______________________________________
A karácsonyi hó dala
A hó ekképp dalol:
Nem fáj, ha taposol;
Dalolok – nem roppanva.
Lábad zengeti lelkemet
Vonómód hangját csalva.
Figyelj rám, s értheted
Megtiprott énemet,
Mely kész csak vidám dalra.
Tudták a megtapodtak,
Hogy a világra hoztak
Rossz istállóba’
Egy csöppnyi gyermeket,
Kinek szíve a nagy sötétségbe
Világosságot teremtett.
Megölték bár, de örök lett a fénye.
* * * * *