Mikor....
Mikor tisztán látod az igazságot,
és ki is mered mondani azt,
mikor a hited nem vakít el,józanul
tudod bírálni az ellenkező oldalt.
Mikor döntened kell kritikus ponton,
itélkezni magad felett,büszkeségedet
túlszárnyalni,elismerni bűnödet.
Mikor elérkeztél a győzelem tetőpontjára,
és mégsem száll fejedbe a dicsőség,
amit megosztasz azokkal, akik azt el nem érték.
Mikor elérkeztél életed mélypontjához,
ahol nem látod a kiutat,de van elég erőd
küzdeni amíg megtalálod a helyes utat.
Mikor elhagyott az,akit legjobban szerettél,
kiért az életedet kockára tennéd,
de nem törsz meg a fájdalmak alatt.
Mikor Istenben vetett hited megingott,
de fejed nem veszíted el,mert a magad ura vagy,
te hozol minden határozatot.
Mikor elérted mind azt, amit sokan
megsem közelítenek,tiéd a babér,
megérdemelted az életet.
Ágoston Tibor
2016 Arizona
Ennek a versnek az eredete Rudyard Kipling ahonnan vettem az ötletet de nem
fordítottam a magam elgondolkodásábol írtam.Rudyard Kipling kedvenc íróm,
költőm aki Indiában születet angol házaspártol.Az indiai kiejtést erősen érezni
írásaiban.1913-ba megkapta Nobel díjat terjedelmes munkájáért A verse "IF"
ami a Londoni Wimbledon tenisz klúb bejáratánál a jobb oldalon látható nagy betúkkel
a falon olvashato.Ezt a verset sokan fordították átírták,a legjobb szerintem
Kosztolányi Dezső kitünő munkája :
Kosztolányi Dezső fordítása
Ha nem veszted fejed, mikor zavar van,
s fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
ha kétkednek benned, s bízol magadban,
de érted az ő kétkedésüket,
ha várni tudsz és várni sose fáradsz,
és hazugok közt se hazug a szád,
ha gyűlölnek, s gyűlöltségtől nem áradsz,
s mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád,
ha álmodol – s nem zsarnokod az álmod,
gondolkodol – s becsülöd a valót,
ha a Sikert, Kudarcot bátran állod,
s úgy nézed őket, mint két rongy csalót
ha elbírod, hogy igazad örökre
maszlag gyanánt használják a gazok,
s életműved, mi ott van, összetörve,
silány anyagból építsék azok,
ha mind amit csak nyertél, egy halomban,
van merszed egy kártyára tenni föl,
s ha vesztesz és elkezded újra, nyomban,
nem is beszélsz a veszteség felől,
ha paskolod izmod, inad a célhoz,
és szíved is, mely nem hajdani,
mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
csak Akaratod int: „Kitartani”,
ha szólsz a néphez s tisztesség a vérted,
királyokkal jársz, s józan az eszed,
ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
s mindenki számol egy kicsit veled,
ha a komor perc hatvan pillanatja
egy távfutás neked, s te futsz vígan,
tiéd a Föld és minden, ami rajta,
és – ami több – ember leszel, fiam.