A fák sorban állnak mélyen a tónak tükrében,
Még a déli nap a partokba szúródik.
Tóban a fellegek mint valami csalétkek,
Amelyeket a halászok horgaikra felteszik.
Még a boltozat is hálóként esik,
És ennek a hálónak nagyságán
Fürdőző tömeg sokasága,
Férfiak, gyermekek, nők, és mind vidám.
Fűz között egy csapat lány jön...
Öt, hat, mintha csorgó eső lenne.
Letérdelve, kuporogtak a homokban,
És fürdőruhájuk levetve...
Dolgos kezük kicsavarta a fürdőruhát,
Még egy kígyót nem alkottak belőle.
Kísértésbe vittek sok embert,
De hibásak nem voltak, mert lelküknek tiszta mindene.
Megjelenésük oly csodás... a nőnek arca
Soha nem zavart engem,
Mindegyik olyan, mint ez a helyzet,
Amikor egy nagy csomót a torkomban érzek... nem kapva lélegzetet.
Mintha piszkozatban lennének, mint egy sor
A versszak kezdetén,
Álmodozásomban, oldalbordámból szerelmem is megjelent,
És mondhattam: Éva az enyém.
De egyszeriből kezeimből kiragadta magát,
Ölelésemből rángatózva rám kiáltott...
Rémülten én visszavágtam :miért? Te , aki a férfival azt teszel, amit akarsz,
És a férfi szívét megdobogtatja, hogy nőt kívánjon.Mondd miért?
S az alma felém gurult, akadály nem volt, és ő meztelenül állt ott.