Gárdonyi Géza: A mama elaludt / Mama ist eingeschlafen
Írta: Toni Dátum: December 28 2020 19:42:44

---

H

Esőre hajló nyári délután.
A mama köt. Juliska gombolyit.
Az irnok ur ül némán és bután,
Karján tartva a pamut szálait.

---

Teljes hír

---

A mama elaludt.
***
Esőre hajló nyári délután.
A mama köt. Juliska gombolyit.
Az irnok ur ül némán és bután,
Karján tartva a pamut szálait.
A mama bólint. Lágyan hátradűl.
Kezéből a kötés lehull.
— „Kisasszony, végre, végre egyedül . . . ."
— Halkabban irnok ur!
***
— „Mikéntha lelkem volna e fonál,
És szíve, melyre innen gömbölyít.
A szálon hozzám forrósága száll,
És néma boldogságba mámorít.
S ha a végső szál is átrepül,
A lelkem átszáll véle érezem.
S mint bálvány ülök itt lelketlenül "
— Halkabban édesem!
***
Gárdonyi Géza. 1863 – 1922
***
***
Mama ist eingeschlafen
***
Ein regnerischer Sommernachmittag.
Mama strickt. Juliska haspelt den Faden.
Der Herr Schreiber sitzt still und glotzt hinab,
hielt die Baumwollfäden in den Armen.
Mama nickt. Sie lehnt sich sanft in Stuhl hinein.
Das Gestrick fällt an die Kleider.
— „Fräulein, wir sind endlich-endlich allein.“
— Psst, leiser Herr Schreiber!
***
— "Als meine Seele wäre diese Faden,
‘d Ihr Herz das Knäuel, das runde Stück.
Die Hitze kam zu mir durch das Fasern,
‘d berauscht mich mit sanften, lautlosen Glück.
Wenn der letzten Faser auch überfliegt,
meine Seele geht auch durch, was ich liebte.
und wie ein Abgott mich geistlos besiegt."
— Psst, leiser meine Liebste!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni