IVAN BUNYIN: MADÁR SEHOL...
Írta: Szollosi David Dátum: Január 01 2021 09:15:50
M
A sűrű összement, ritkásabb,
A bokrok közt fekszik a fű,
Az őszi esőktől elványadt
Levél mind sötétebb színű.
Teljes hír
НЕ ВИДНО ПТИЦ…
.
Не видно птиц. Покорно чахнет
Лес, опустевший и больной.
Грибы сошли, но крепко пахнет
В оврагах сыростью грибной.
.
Глушь стала ниже и светлее,
В кустах свалялася трава,
И, под дождем осенним тлея,
Чернеет тёмная листва.
.
А в поле ветер. День холодный
Угрюм и свеж — и целый день
Скитаюсь я в степи свободной,
Вдали от сел и деревень.
.
И, убаюкан шагом конным,
С отрадной грустью внемлю я,
Как ветер звоном однотонным,
Гудит-поет в стволы ружья.
.
1889
__________________________________
.
MADÁR SEHOL…
.
Madár sehol. Megadón hervad
Az erdő, mely üres, beteg.
Gomba sincs, de a nyirkos illat
Még a völgyekben ott lebeg.
.
A sűrű összement, ritkásabb,
A bokrok közt fekszik a fű,
Az őszi esőktől elványadt
Levél mind sötétebb színű.
.
A mezőn szél jár. Morc, de frissít
A hideg, s én a széles sztyepp
Végtelenét járom napestig,
Falvaktól távolba veszett.
.
Lovam poroszkál ringatóan,
S én bús-vígan érzékelem,
Ahogy a szél búg egyhangúan
Vadászpuskák csöveiben.
.
1889
* * * * *