Vándorok
Tombolt a szél,fújta a havat,
alig lehetett látni az utat.
Asszony és lánya összebújva,
bandukolnak sűrű hóban.
Karácsonyra vannak hívva,
nem gondoltak a hóviharra.
Hátra néznek,valaki követi őket,
vagy talán csak képzelődnek ?.
Elállt a hó,egyre jobban sötétedik,
félelem rajtuk növekedik.
Megpihennek elhagyott oduban,
félelmüket az álom elnyomta.
Álmodnak a szent karácsonyról
tündérek mennybéli játékárol.
A hideg már nem bántja őket,
megfagyva szeretetben ölelkeznek
Ágoston Tibor