Kint esik az eső, és olyan csúnya.
Kinézek az ablakon , mintha utánad, úgy férfi módra.
Bennem az összes emlék rád vár,
Egyenes a szempár figyelésem, hát ezért furcsa a nézésem.
Amint egy gyermek, aki sírva elaludt,
Bennem, már nincsen gondolat…
Olvasni akarok, még a könyvek ki nem esnek a kezemből,
Arcod körülölel minden oldalról…vajon lapozzak?
A kéz, amely szétszórta hajamat és a gondolataimat,
Összekeveri a könyvön az összes sorokat.
Egyhelyben állva, az ablakomon kinézek, mintha utánad.
Még mindig várok valakit, aki nem jön.