A kalandor !
Úgy érzem itt születtem,
hosszú emberöltőt éltem
Bejártam minden rögöt,
két viharos óceán között.
Naplementéket kergettem,
mindég távolodtak tőlem.
Elértem a Nyugati partot,
ahol az utolsó naplemente
nyugodott !
Kalandor életem volt minden,
Misziszipi széles mint egy tenger.
hossza sokaknak elérhetetlen.
Felhőkarcolók,égbenyúló hegyek,
óriások országa ez, más nem lehet.
Népe kevert mint a száraz mák,
tituációt,már régen elhagyták.
Tizenhárom csillagtól ötvenig,
Ez a nép,még mindíg terjeszkedik.
Nem szégyenlem amit mondok,
drága hazám tőlem eltávolodott.
Huszonkilenc évemet ott éltem,
örökre megmaradt emlékezetemben .
Édes anyanyelvem kitartott velem,
szegény anyám,ki nevelt engem.
Magyar vagyok,annak születtem,
hazámat soha el nem felejtem !