Fogságban !
Harmadik hónapja rab vagyok,
Körülöttem muszka hangokat hallok,
Amiböl érzem,reménytelen helyzetem.
Ami kevesebb mint valaha,volt velem.
Küszködöm mInt vad sáros,őszi avarban.
Néha nézem kék eget ami jobb lenne,
Felhős lenne,éreztetné szomorú
Helyzetemet !
Szegény anyám nem tudja hol vagyok,
Eltüntem egy napon,azóta,szöges
Drótkerírtés az otthonom.Darabka
Kenyér,csajka leves,ami életben tart,
Hogy tovább vigyenek! Emlékeimben
Burkolódzom minden este,melegen
Tartanak fagyos téli zord hidegben,
Jégcsapok lógnak a kerítésen.
Sosem gondoltam megfogom érni,
Tizenhetedik évem végét így elérni.
Ha tudnám mit vétettem, megalkudnák
Sorsommal,tudom ez nem végállomás,
Valahol messze szovjett pusztaságban
Lessz majd az örök megnyugvás !
Hótakrta síkság ahol virág se nől,száz
ezer magyar,nagy gödörben a temető !
Ágoston TIbor