Hóvihar.....
Fúj a szél,fújja havat,már alig látni az utat,
Két ló húzza a szekeret,az iga egyre nehezebb.
Ahová mennek még nagyon messze van,mire
Odaérnek már késő este
A gazda bíztatja lovait,amik éreznek valamit.
Valami közeledik távolbol,nem lehet felismerni,
A nehéz hófúvástol,de már hallani a csaholásbol,
Zihálnak a hosszú rohanástol.
A gazda hátranéz,megijed,három farkas közeled,
Üti lovait kik érzik veszélyt,a falu messze még.
Farkasok elérték szekeret az ember üti őket !
Azok egyre merészebbek.
Egy felugrott a szekérre,gazda nagyot üt fejére,
Vonyít az eb,halva esik szekérröl,a másik
Kettő a lovak után mennek,amik félelmükbe
Nagy rohamba kezdenek.
A lovak elérték falut,gazda fellélegzett,ilyen
Félelme nem volt még soha a gazdembernek.
A farkasok feladták küzdelmet,visszamentek,
Elesett társuk volt eledelnek.
Ágoston Tibor