Bezárt mély szenvedő kicsi szobákban,
Átölelve pirkadatkor keskeny ágyamon,
Ifjú fruskát dédelgetve, akinek melle érett,
Istenem, bár szerelemnek szintjétől megfosztott, mégis harapott.
Halvány nyirkos levegő lebegett, ritka és ízetlen,
Deres szemhéjak húzódtak a serdülőnek szemtükrében,
Óráról órára cinikus sors eladni látszott,
Egy erőszakos árverése annak a lánynak, aki mellettem volt.
A csúnya temetkezőhely kriptájában megmerevedett
- Nedves fülke két száraz iránytűvel –
Legalább lenne közöttünk őrködő, aki vágyainkban hesseget
Megtiltva azt az érdeket, a pallón átmenni nem lehet.
... Nyitott kerek szemmel, és meztelenül néztünk egymásra,
Még a hideg gyűlöletének érzése fokozatosan minket megkeményített.