Pali céges kereskedő,
És egy szép üzlete van,
Vásárol, és árul mindent,
Szőrmét, szövetet, sok-sok disznóhúst kilóban.
Porcelánt és szőnyeget,
Borostyánt, és ébenfát,
Mindenféle árut becsül
Szem után, és mindnek értékeli szagát, illatát.
Hogy szerelmes Lilibe
Egy nagyon kiváló lányba,
Még a lakodalomnak napja is kijelölt,
Már csak napokban számolta.
De Pali vulkanikus lett
Tele türelmetlenséggel,
Mert Lili egy bájos baba,
Szőke szépségétől felhevült személye.
És ahogyan Lili hangjára gondolt,
Mint az Isteni hárfának rezgését hallva,
Forrón vágyakozva magának suttogta:
Szép árú, jó árú dadogta!
Szépek a mellei, és kezei erősek,
Édes combok, kis csepp a lába,
Hát hogy ne győzne rajtam az ördög,
Amikor mellette egy kicsit is vagyok, és érzem leheletét az imádott lánynak.
Ezért talán ma Pista,
Amikor elkapta Lilit a szobájában,
Teli kéjjel csókolta meg
Száját, nyakát, imádkozásban.
És szorítva testét kezei közt
Tele őrült örömökkel
Keze oda csúszott, ahol nem mondhatom,
De Lili csuklott egyszer.
Jaj, Pista-mondta Lili,
Tudom, hogy minden pillanat oly hosszú,
Tartóztasd magadat, mert zavarsz,
Tapogatsz, és most itt még minden túl szomorú.
Légy jó, légy türelmes,
És főleg ne feledd:
Egy héten belül
Tiéd lehetek.
Pali céges kereskedő
Megszagolta a tenyerét,
És végül nem feltűnően
Magának vigasztalóan motyogta:
Ez az árú vajon,
Tud várni egy hetet még?