Heltai Jenő: Odahaza / Daheim
Írta: Toni Dátum: Január 29 2021 12:10:37

---

H

Ez a város, ez az utcza,
Ez a sok, sok régi ház —.
Oly szokatlan a szememnek,
A szivemnek oly csodás.

---

Teljes hír

---

Odahaza.
I.
Ez a város, ez az utcza,
Ez a sok, sok régi ház —.
Oly szokatlan a szememnek,
A szivemnek oly csodás.
2
Mintha nem is itt születtem
Nevekedtem volna én,
Idegenül áldogálok
Kicsi házunk küszöbén.
3
És a kert, a kut, a kőfal
És a bakter és a csősz,
És a rabbi... mind a régi,
Ismeretlen ismerős.
4
És az árvaszéki elnök,
És a jegyző, és a pap,
Szintazok a nagy urak még,
Akik egykor voltanak.
5
Es a bankdirektorné a
Legszebb asszony még ma is
S minden ember tudja róla,
Hogy semmije sem hamis.
6
Hála néked óh nagy isten,
Hogy megláttam újra még
Ezt a várost, ezt az utczát
És a bankdirektornét.
7
Hála annak a malheurnek,
Amely haza vezetett,
Most tudom csak, mi a honvágy
S mi a hazaszeretet!
II.
S hogy végig mentem a nagy utczán,
Itt-ott köszöngettek nekem...
„Ez városunk dicső szülötte,
Bámuld, csodáld meg gyermekem."
2
S a helybeli lap szerkesztője
Bizalmasan karon fogott:
„Önért uram rajongnak itten
A lányok és az asszonyok."
3
„A verseit betéve tudják
S szavalják uton-utfelen,
Ön annyit mondjon csak: „Szeretlek,
Es már öné a győzelem:"
4
Es a nagy ntczán minden ablak
Kíváncsian meredt reám,
Es itt és ott is ki-kihajlott
Egy barna lány, egy szöszke lány.
5
S a sok kíváncsi barna, kék szem
Kérdőn tekintgetett felém:
„Ki ez a hosszú, kellemetlen,
Unalmas arczu, bús legény.. ?"
***
Heltai Jenő 1871 - 1957
***
***
Daheim.
I.
Diese Stadt, diese Straße,
so viel Häuser, so viel Schmerz.
Ungewöhnlich für die Augen
‘d so wunderbar für das Herz.
2
Als wäre nicht hier geboren
und auch aufgewachsen hier,
ich stehe da als Wildfremde
vor der Haustür an dem Pier.
3
‘d der Garten, der Brunnen, der Baum
‘d der Wächter und der Grafschaft
und der Rabbi … wie hier alle
unbekannte Bekanntschaft.
4
Und der Waisenpräsident auch
und der Notar ‘d der Priester
und dasselbe großen Herren,
der sie waren auch früher.
5
Und die Frau Bankdirektorin,
die schönste Frau heute noch
‘d jeder weiß das alles an Ihr
dort ist nichts falsch oder doch?
6
Ach danke Dir, mein großer Gott,
dass ich sie noch wiedersah,
diese Stadt und diese Straße
‘d die Bankdirektorin so nah.
7
Danke an dem großen Malheur
warum ich nach Hause reist,
jetzt weiß ich auch, was Heimweh ist
und was Patriotismus heißt.
II
Begrüßten mich noch hie und da,
wenn ich an Hauptstraße ging,
„Den, der unsere Stadt gebar,
bewundere ihn, mein Kind.»
2
Der Lokalzeitung Ausgeber
vertraut am Arm genommen:
„Für Sie sind hier schwärmen alle
die Mädchen und die Frauen."
3
„Die kennen deine Gedichte
überall wird aufgesagt,
und mit dem Spruch: Ich liebe Euch,
das Sieg schon gesichert hast."
4
‘d die Fenster auf der Hauptstraße
starrten mich neugierig an,
‘d hier und da hinausgebeugt, ein
flachköpfiges Mädellein.
5
‘d viele neugierige Augen
sahen mich so fragend an:
„Wer ist der lange, widrige,
langweilige Junge man? "
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni