Elmúlni a Nappal
Írta: janus Dátum: április 15 2008 04:46:46
H
Akácfa ágán a zúzmara bíborba öltözött
Gyönyör gyöngy ragyog a lelki füzéren.
Teljes hír
Hófedte tóparton száraz gaz között,
Megigézve a lenyugvó Napot nézem,
Akácfa ágán a zúzmara bíborba öltözött
Gyönyör gyöngy ragyog a lelki füzéren.
Csábít a napfény, érzem indulnom kell,
Csalfa sugár belém karol, s a jégre vezet,
Szívem ágára egy érzés röppen, s énekel,
De kelti az erdõk mélyén szunnyadó szelet.
Pillantásom a Nap áhított arcára tapadva
A feszült jégen húz, léptem egyre szaporázza,
Varjú lebben, rohanó léptem a havat kavarja,
Ébren álmodom, s nem riaszt fel a tó rianása.
A zúzmara megremeg, s a mélybe hull
Lábam alatt megnyílik a szilánkos jég,
Hangtalan elnyel a víz, tûként húsomba szúr,
Utolsó pillantásom a kihunyó Napba ég.
Az elmúlás s a lét küszöbén megállva
Még születik egy utolsó apró gondolat,
"Nem éghettem el ajkad szikrázó csókjába,
De boldogság volt érezni, forró fényhajad."