H.Gábor Erzsébet
Annyira friss még
Beszélek hozzád, azt veszem észre -
hallasz anyukám, s látsz vajon?
Mondd csak, ott fönn, a mennyek vizében,
ott is van bánat, fájdalom?
Mondd azt, hogy nincsen, hogy megnyugodjak,
mondd, hogy - jól vagyok, édesem!
Hiányod kínoz, nem tudom, hogy lesz,
hogy éljem így az életem!
Annyira friss még, annyira fájó,
eleven, égő lángsebem,
remélem gyógyul, s idővel jobb lesz,
de azt, hogy elmúlik, nem hiszem.
Az ad egy csöppnyi vigaszt szívemnek,
hogy szerettünk téged, jó anyám,
s te is szerettél, s meséltél mindig,
hallgattunk téged óraszám.
Vigyáztál ránk, és vigyáztunk rád is,
szívünkbe zárva őrizünk,
nevedet áldott imákba fonjuk,
s megmarad mindig szent hitünk.
Már nem tudlak óvni, messzire mentél,
te fönn vagy, én meg itt lenn vagyok,
de remélem lelked békére lelt,
és vigyáznak rád az angyalok.
2021.01.14.