H.Gábor Erzsébet
Vérük a vérem
Nagyapám, anyám édesapja,
szeretett nagyon mindig minket.
Itt lóg még most is vén kalapja,
emlékként őrzöm, mint egy kincset.
Mi is szerettük, jó ember volt;
tiszta tekintet, délceg tartás,
a nevén soha nem esett folt,
ő volt a legjobb társ, és pajtás.
Nagyapám hangja fel-fel dereng,
tanítóm volt az, drága égisz,
vérük a vérem, bennem kereng,
olyanná lettem, mint ők, én is.
Megsárgult képek; apja, lánya -
hiába futnak úgy az évek,
nem múlik el a múlt hiánya!
Ők már örökké bennem élnek.
2021.01.24.