Simon János: Szomorú szüret / Traurige Weinlese
Írta: Toni Dátum: Február 03 2021 17:57:20

---

H

Elszállott a hegyek lelke,
Kifogyott a nóta.
De sokat is elvesztettünk
Három század óta.

---

Teljes hír

---

Szomorú szüret.
1
Elszállott a hegyek lelke,
Kifogyott a nóta.
De sokat is elvesztettünk
Három század óta.
Nem gyarapszik a magyarnak
Csak a kára, búja.
Már a sírvavigadásbul
Csak a sírást tudja.
2
Melytől egykor lelkesültünk,
Fogy a hegyek nedve.
Szegény szomjas magyar ember!
Igy fogy el a kedve.
Már a sorsa, hogy őt rontsa,
Hogy a javán rágjon —
Az élősdi, valahány van
Ezen a világon.
3
Amely egykor égre harsant,
Hol zeng még a bordal?
Sorvadt, beteg venyigéiül
Sárgul a hegyoldal,
Régi vidám, büszke hegysor!
Magyar ember, látod
E nagy féreg-pusztitásban
A tenpusztulásod?
4
Elszállott a hegyek lelke
Kifogyott a nóta.
A jó Isten ezt a népet
Jaj, de meg is rótta.
Fogy a pohár, már maholnap
Az utolsó járja,
De üritsük a végsőt is
A magyar hazára!
***
Simon János, Paraszterdész Csehberki
***
***
Traurige Weinlese.
1
Die Seelen den Bergen sind weg,
die Lieder sind alle.
Wir haben vieles verloren
in dreihundert Jahre.
Es vermehrt nicht den Ungarn, nur
das Unheil und der Harm,
von dem Weinenden-Gesang, blieb
das weinen ohne Charme.
2
Wonach wir damals so schwärmten,
den Bergen geht der Saft aus.
Du armer, durstiger Ungar,
lebst nicht mehr im Saus und Braus.
Jetzt dein Schicksal, dich zu plagen,
alles Gute zerkauen –
Parasiten gibt es genug,
keiner kann mann vertrauen.
3
Was damals noch zum Himmel schrie,
wo noch das Weinlied klang?
Von verwelkten, kranken Rebstöcken
herbstgelb ist der Abhang,
alte, flotte, stolzen Berge!
Du Ungarn Mann, siehst es?
In dieser großen Verwüstung
des eigenen Vergehens?
4
Die Seelen den Bergen sind weg,
die Lieder sind alle.
Der gute Gott hat dieses Volk
sehr bestraft mit Kralle.
Wenn morgen soll schon dieses Glas
für uns das letzte Mal,
leeren wir es auf unseres
Ungarisches Heimat!
***
Fordította: Mucsi Antal-Tóni