Titkok kútja
Írta: Adry Boszy Dátum: április 15 2008 04:48:37
H
De néha, egy óvatlan pillanatban az idõ láncai meglazulnak,
Megnyílnak a kút árnyék béklyói, s a foglyok elszabadulnak.
Teljes hír
Titkok kútja
Szürke kõvel kirakott, moha lepte öreg kút,
Melynek titkos forrásában vízcseppekbe gyûlt a múlt.
Gomolyog, kavarog a feketén eleven pára,
A föld rejtekén, hideg köveken kúszik fel árnya.
Valami õsi, idõtlen erõ megmozdult a mélyben,
Izzik, s forrva kavarog az éjszaka sötétjében.
Megered a titkok folyama, feltörnek a vágyak,
S a rég eltemetett keserédes álmok valósággá válnak.
Megelevenedik most minden, álmok, titkok és ábrándok,
Mint izzó üst fenekén szunnyadó tüzes zsarátnok.
Elszabadulnak az emlékek is, melyeket oly rég eltemettek,
Melyeket talán már az idõ elaggott párkái is elfeledtek.
S lám, nem tûnt el semmi, türelmesen a sorsát várja,
Végtelen éberséggel figyeli, mikor ritkul az idõ homálya.
Minden titok, melyet valaha elsuttogtak cseresznye ajkak,
Most ott gubbasztanak a kövön, leláncolt fekete varjak.
De néha, egy óvatlan pillanatban az idõ láncai meglazulnak,
Megnyílnak a kút árnyék béklyói, s a foglyok elszabadulnak.
Ilyenkor újraélik napjaikat, a boldog, vagy fájdalmas idõket,
Addig szabadok, míg eljõ a reggel, mely újra bebörtönzi õket.