Mennyi szerelemre voltál képes!
Jusson eszedbe a főiskolai évek, és
Mint nemes ritka költő, inkább
A kockázatok lobogója legyen bennem heves.
Milyen kegyetlen útvonalak az időben,
Hány megálló, hány csók, hány összeomló palló,
Elsüllyedt hajó,
És hány ütközet, mind kiemeli a pajzsoknak hangját ...
Fiatal és bálványimádó pillanatok alkották.
Még szomjas vagyok, a poharam még tele.
A haja az amfiteátrumokban lobog ...
Tartsd vissza idő…ó, azok emlékén, még alkotni szeretek.