Látod? Most is várlak, mint más alkalommal,
De magamat már nem is kérdezem, hol is késel…
A szomszéd lefektette mindhárom gyermekét,
És csend van, mint négy deszka közt, ahol nem hallani semminek életét...
Mint, akik az élet sorát elhagyták,
És a nedves cellájukban,
Nemtörődömséggel élve temetve lesznek,
Én is eltemetem magamat egy mély meztelen gondolatban ...
Teremtményed könnyen összekeveredik
Ezernyi új gondolattal, amely bekerít, és
Ostromol.Várlak, meg nem is…
Ó, szeszélyes félvilági hölgy,
Ha tudnád, hogy a nemtörődömségem megszentségtelenít,
Szaladnál, hogy újra mellemen érjen utol a vágy.