Végtelen...
Végtelen szabadság, csodás látomás vár, gyere menjünk,
zafirkék égbolt, nyár melege tenger partjára hív bennünk.
Part fehér szikláin, izzó napfénytől gőzölgő hűs vízpára,
kristályos gyémántcsepp ragyogás, szivárvány-színskála.
Hullámok felett gondolatom andalít, dallamként szárnyal,
parázsló napnyugta után este, nyugalom szigetén várlak.
Feltörő vágyam, nagyon erős, szeretet -lélekérzés simogat,
lágyan áttetsző tengerhabokban csobbannék veled titokban.
Fejem gyengéden válladra hajtom, boldog percek szerelem vár,
pillanatvarázst, perzselő érzést, nem engedjük el soha már.
Éjszaka fátyla féltőn ölel, vigyázza vágyunk tengerét,
arcunk bársonyán mosolyunk fénylik, végtelen róna kék egén.
Horváth M. Zsuzsanna