Már nagyon régen vártam erre az alkalomra,
vajon milyen lesz majd? - tartott engem izgalomban.
Örömmel vettem fel megkapó, ékes ruhámat,
sugárzó tekintettel léptem a maszkos bálba.
Édes volt, mint a méz ez az eszményi pillanat,
mikor beléptem az ajtón minden szem rám tapadt.
Szinte lángolt az arcom és vadul vert a szívem,
elém jöttek daliás lovagok, tán vagy tízen!
Mint egy álomszép királynő, úgy éreztem magam,
hangulat, zene, a tánc, szinte elállt a szavam!
Egész este keringőztem, szinte már repültem,
reggel kiderült, hogy csak álomba szenderültem.
Játékra, képhez írt vers