Ó, hányszor szerelmem Mi jutunk eszembe…
A jeges óceánt látom előtte:
S a fehér égbolton egy csillag nem mutatkozik,
A távolban csak a sárga holdnak foltja pecsétként megjelenik
És több ezernyi jégzajló, rohanó hullám felett
Egy fáradt madár lebeg,
Míg élettársa korábban előre ment
Egy csoport madárral, elveszve a nyugati határba keveredett.
Fájdalmas pillantást Ő utánuk hajított,
Nem sajnálta, mert halálán volt
És álmodott azzal az évekkel, amit hátuk mögött hagyott.
-----------------------------------------------------------------------
Mindketten messzire kerülnek,
Egyre biztosan megsötétülnek, és megfagynak,
Mikor nem vesznek el, az örök reggel távol világosságában.