Ismerem a Béke, Öröm és Fény tengerét,
De nem férek hozzá.
Bennem az éjszaka, sírásban és viharban,
Kiömlik, dühöng - helyet talált.
Teljes erőmmel kiabáltam, de mind hiába;
Kétségbe vagyok esve, a föld kíméletlen !
Milyen erős lélekkel osszam meg a fájdalmat?
Csak a halál nyílvesszőjét találtam.
Tutaj vagyok az Idő tengerén;
A nehéz hullám által szakadt evezőkkel.
Vajon remélhetem-e még, hogy megérintem birodalmát?
Istennek örök napjait, vagy még kell szenvednem?
Íme! Hallom az Arany sípot,
Azokkal a hangjegyekkel, amelyek a Magasságot lehozzák.
Nincs több halál, nincs több komor éjszaka,
Ó, Isten teljesen oltalmában vagyok!