Én nem vagyok tudós
sem bárminek mestere,
sem tévés, sem rádiós,
vagy rossz áruk ügynöke.
Nem pénzre váltom az időt,
hanem csak élem, ha lehet,
ha kapok hozzá erőt,
ihletet és hitet.
Ma már látom, hogy baj van!
Nem úgy érzem, hogy minden jó!
Sok már az, amit megbántam,
sok a rossz tett és a szó!
Sok az, amit mindenütt látok,
és nem tiltakozok ellene!
bánt, hogy ilyenkor nem kiáltok,
hogy katasztrófa lesz a vége!
Aggaszt, hogy amit régebben tudtam,
ma már sokan nem ismerik,
hogy bűn volt, ha hazudtam.
Ma már sok ember hazudik.
Azelőtt szent volt a házasság,
bűnös volt, aki megtörte.
Ma már dedonista a világ,
a hűségnek immár vége!
Ritka volt, aki szélhámos
és megmaradt hivatalában.
Ma már nagyon sok a sáros
és mégis éldegél vidáman.
A lányokat anyának nevelték,
hogy családot lássanak el.
Hűség, tisztesség volt az érték,
ami ma már csekély kivétel.
Mi lesz ebből? Csak nyomorúság!
Szétesik majd a család!
Elfajul lassan ez a világ,
menő lesz majd, aki galád!
Mintha valaki ezt vezérelné,
hogy zilált legyen minden nemzet,
meginduljon mindenefelé
megkeverni a népeket.
Régebben visszavertük a hadakat,
ma nyitott kapuk várják őket.
Ingyen hozzák másságukat,
új szokásokat, nézeteket.
Tágabb hazánk Európa,
testvéribb lesz, mint azelőtt?
Vagy én lettem már idióta
és rosszul mondom a jövendőt?