Megjelentél az éjnek sötétjéből,
És virágok voltak kezeidben.
Az emberek zűrzavarából léptél ki-
A viták forgatagából.
Én, aki a lényeges dolgok középpontjában láttalak,
Dühös voltam, amikor meghallottam, hogy a nevedet mondják-
Közös helyeken.
Vágytam, hogy hideg léghullámok mossák meg az agyamat,
És a világ kiszáradjon, mint egy holt levél,
Vagy repítse el a szél, mint egy pitypang pihét
Úgy , hogy újra találkozzak veled-
Csak te és én.