A forradallmár !....
( Luigi Illica és Giuseppe
Giacosta, TOSCA című
operájábol írtam )
Elgogták a forradalmárt
tömlőcbe vetették, kedvese
ment könyörögni életéért.
Hiába minden, szó nem hatott
kőszivű rendőrfőnök röhögött
egy nagyot,szegény nő sírt,
lönnyei ásztatták a padlót.
!
Rendőrfőnöknek egy ajánlata,
szeretkezés legyen az ifjú ára.
sírva a nő, igent mondott rája.
Rabot kivitték börtön főterére,
csak egy napja,felnézett az égre,
istentöl várt kegyelmére !....
Atyám ! nem vétettem, szabad
akartam lenni mint madár az égen,
amiket nem köt semmi törvényesen.
Rendőrfőnök igérte,hamis golyók,
lesznek a csövekben életét mentve,
szabad lehet a nő szerelme !......
Kora reggel,felsorakozott a gárda,
eldördűltek a fegyverek,rab összeesett.
Berontott a nő,látta szerelme halott !
vádolva kiáltott fel a beborúlt égre :
Isten ! Hát van igazság ebben a életben ?
S leugrott a vár fokárol a sötét mélybe.
Ágoston Tibor