ablak keresztjén
sóhaj függ szegen
bújnak a fények
földön és egen
már vének a kékek
és hervad az alkony
világnak zaja száll
már várja a balkon
szürkülő felleg
narancsos bőrén
szégyenlős napfolt
sápadtan pőrén
meztelen bokrokon
öltözik az este
fenyőfák tűhegyén
egy rigó kileste