Mily zord, kietlen vidék,
és oh csodás zeneiség,
érintetlen sivatag,
minden csipkés, fagyos, havas.
Örök hó és jég az úr,
s a tenger csodás, kék, azúr.
Páratlan a vadvilág,
bámulatos tündérvilág.
Itt oly hatalmas a szél,
alkalmazkodik és túlél.
Ám a jege már olvad,
van ki éhes, teste sorvad.
Tűnj el innen orvvadász,
ne közelíts, ne magyarázz!
Mily jó a vízben úszni,
és oly borzalmas búcsúzni!
Jaj, segíts, szívem zokog,
és ne vedd el az otthonom!
Védj meg, s a társaim is,
siess, mert jő az április!
Idő sebesen halad,
de tán egyre több a falat.
Változás körül lengi,
ne félj, többé nem bánt senki!
Nézd, narancs-vörös az ég,
felleg puha, selyem szatén.
Gyönyörködtet az alkony
fejed még álomra hajtod.
gyerekvers