Debreczeni Zsolt: Gondolkodó
Láttam egy hatalmas hegycsúcsnak ormait,
jártam a zöld parkban, s egyedül voltam itt.
Éreztem a világ, sajgó rezdülését,
előttem a világ, s nem láttam a végét.
Szendergő magányban, hagyott itt az éj,
szépséges nagspugár, ragyog fel ma még.
Szikrázik arcomra, a sárga-tiszta fény,
élénk kék az ég, és nincs gond semmi épp!
Rószaszín alakban, jött közel egy lány,
hangtalan suhanás, és minden tiszta már!
Szép álom, kérlek, hogy most váljál valóra,
és hozd el a szerelmet, e csodás fény sugárba!