A fehér hó elolvadt a földeken,
Elmúltak a hidegszentek és az őrködésnek éjszakái.
Nedves földekből a síkság gőzt bocsát ki
És gyalogutakat alkotott a tavaszi szél és még tud vizet is árasztani.
A fény melegebb és behatol a szívbe,
A nap mély szakadékokban elrejtőzik.
A duzzadt patakok suttogva haladnak,
És az ágon rügyek nyílnak...ez a tavasznak valódi jele.
Ó, Istenem! itt van egy pillangó, ami a levegőben elvész!
A fonnyadt mezőn, íme egy zöld fűszál,
Amin lassan felmászik egy sárga bogár
És a terhe alatt lassan meghajol.
Zöld fűszál, egy meleg sugár,
Egy bogár, egy pillangó, egy harangvirág,
Hosszú tél és határtalan vágyakozás után,
Édes napot gyújtok csodálkozó lelkemben. Istenem, a télnek vége már!