CLXIII. szonett
Írta: LouisdelaCruise Dátum: április 16 2008 04:37:08
T
Kérlek, ne hagyj magamra most így,
Míg befejezetlen, egymagam vagyok;
Teljes hír
Ne hagyj magamra!
Kérlek, ne hagyj magamra most így,
Míg befejezetlen, egymagam vagyok;
Alvatlan éjjel, elveszett nappal mind,
Kihûlt ágyam, s magányos hajnalom!
A régi világ, mely dicsfénye kihúnyt,
De míg az éjben, hol apró fények;
Csillagok mutatják, hol az, az út,
Mely haza kíséri elveszett lényem!
Fakuló régi kép, oly naiv festmény,
Hol halványul a fáradt arc; sápad,
De ajkán mosolyt hagy a remény,
Mit megõriz, mint utolsó pillanat!
Csak némán állok, s egy Világ néz,
Bennem kutatva, egy új létet remél!
20071120
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!