Megszállottság
Írta: csicsada Dátum: április 16 2008 04:38:28
T
Cipeli a terhet, ápolja a nyerget,
Naponta egy egész ménest kerget.
Teljes hír
- Csillovásznak -
Él egy leány messze a távolban,
kiskorától kezdve megy az istállóba.
Cipeli a terhet, ápolja a nyerget,
Naponta egy egész ménest kerget.
A hajnal fenn éri, az éjjelt számûzi,
ha kancája éppen kiscsikóját elli.
Ilyenkor a lánynak szalma a párnája,
melege cicája és az istálló párája.
Aggódik szüntelen, a lovak az élete,
ha betegek, szép szeme könnyel tele.
Nem eszik, nem iszik, csak orvosra telik,
lova pedig hálából neki hangosan nyerít.
Rebeccar30; Floryr30; és még sorolhatnám,
élete értelmét lánykámnak lovacskái adják.
Nem pihen, nem vigyáz õ saját magára,
Értelmét csak a lovakban látja a világnak.
Lovait ápolja, keféli, szemével is simít,
Patkol mint egy férfi, répácskát is aprít.
Kényezteti lovait, takarja és védi
edzésben tartja Rebeccát és Floryt.
Rebecca, a kancar30; az örök rebellis,
csipked, rúg, harap, néha nagyon raplis.
Mégis nagy kedvence õ a lánykámnak,
Nem adná õt oda soha más gazdának.
Flory, a négyéves kanca, a Szépség,
Maga a kecs, a báj, a kellem, a szelídség.
Kapja lánykámtól sûrûn a csókokat,
Szakértõ szemektõl lováért bókokat.
Ha ez az élet kell neki, ám legyen!
De ne felejtse el, néha azért egyen!
Szíve mosolyog, ha elõtte a karám,
A nap is ragyog ilyenkor az istálló falán.
Leírtam hát Csillovász lánykám életét,
trágyázás, tréning, hajtás, verseny, etetés.
Nem esik soha nehezére a hajnali kelés,
lovas álmából az új nap hoz lovas ébredést.
Adjon az Isten lovacskáival sok szép percet,
ha kérhetem, azért jóval kevesebb terhet.
A férfiak kidõlnek mellõle, olyan munkabírása,
kérlek Istenem, szája soha ne álljon sírásra.