Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat / Weder Erinnerung noch
Írta: Toni Dátum: Május 17 2021 12:12:57
H
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban
Teljes hír
Sem emlék, sem varázslat
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő, szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.
1944 ápr. 30
Radnóti Miklós 1909 - 1944
Weder Erinnerung noch Magie –
Bisher war mein Herz hat so viel verborgener Zorn
wie in des Apfels Samenhaus, der schwarzbraune Korn,
‘d wusste, dass ein Engel begleitet mich, ein Schwert haltend
lauft hinter mir kümmert ‘d beschützt mich jeden Abend.
Doch wenn an einer wilden Morgendämmerung sieht,
dass alles zusammenbrach, ‘d wie als Geist rundum zieht,
er verlässt seine kleinen Sachen und ist praktisch nackt,
und es schafft, dass in seinem feinen Herzen erwacht,
die reife und auffallend Spracharme leise Demut,
es spricht von anderen, wenn rebelliert, nicht um sich selbst,
es geht bereits in eine glänzende, freie Zukunft.
Ich hatte nichts und werde auch niemals etwas haben,
denk nach nur ein Moment lang über dieses Leben.
Ich habe keine Wut im Herz, Rache will ich nicht mehr,
die Welt baut sich neu auf, – obwohl das Singen fällt mir schwer,
am Fusse der neuen Mauern wird mein Wort zu hören sein;
ich erlebe jetzt schon alles, was mich noch erwarten kann,
ich schaue nie zurück, ich weiss es, alles ist vergänglich,
weder Erinnerung noch Magie – alles rächt an mir;
wenn du mich siehst, mein Freund, dreh dich um ‘d winke mit der Hand.
Dort, wo vorher der Engel mit dem Schwert stand – vielleicht ist jetzt dort niemand.
30 April 1944
Fordította: Mucsi Antal-Tóni