Mit mondhatnék el neked,
Ha megnyitnám szürke lelkemet?
Mit őriz a kéklő mélyben,
Boldog gyermekkort, vidám nevetést
Vagy tán állandó kételyt?
Se múltam, se jövőm,
S a jelenem is csak túlélés.
Túlélés, hogy eljöhet a remény,
Ami még itt tart és nem enged a mélybe.
Hiszen erre várunk évek óta,
Mert ennyi még talán nekünk is juthat.