Móra Ferenc: Szeresd a gyermeket / Liebe das Kind
Írta: Toni Dátum: Május 30 2021 14:47:58
H
Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok közt vala az Ur jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Teljes hír
Szeresd a gyermeket!
Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,
Hol villámok közt vala az Ur jelen,
E legszentebb parancs nincs kőtáblára irva -
Mosolygó kedviben, pirosló hajnalon
Aranybetűkkel ezt az örök Irgalom
Az emberszívbe irta.
Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,
A csillagok közé ő még el-elsuhan,
S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:
Hiába könyveid, hiába lángeszed,
Az Isten titkait ki nem kémlelheted,
Csak gyermeklelken át.
Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,
Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,
Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,
Bimbónyi kis keze áldással van tele,
S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,
Ha víg kacaja zendül?
Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,
Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,
Ártatlan kis szivét az öröm megteli,
S köszönetét, akár az esti fuvalom,
Mely félve játszadoz a harmatos galyon,
Oly halkan rebegi.
Szeresd a gyermeket, öleld szivedre őt,
Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,
Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:
S mig te a gyermekek könnyét törölgeted,
Egy láthatatlan kéz a csillagok felett
Letörli vétkeid!
Móra Ferenc 1879 - 1934
Liebe das Kind
Liebe das Kind! Auf dem Wüstenberg, wo der Herr
zwischen den Blitzen auch anwesend gewesen
dieser heilige Befehl steht nicht auf Steintafel,
eingemeisselt, sondern mit goldenen Worte,
schrieb das ewige Erbarmung an Türpforte
als heiligen Herzlabel.
Liebe das Kind! So lang er noch die Flügel hat,
unter den Sternen schlüpft, wenn er etwas vorhat,
und er öffnet auch die Himmelstür durch Beten
nutzlos sind die Bücher ‘d nutzlos bist du ein Genie,
du kannst die Geheimnisse Gottes ausspitzeln nie
nur durch Kinderseelen.
Liebe das Kind! Er dein Sonnenschein der Horizont.
Abendröte, wenn geht Morgenröte, wenn kommt,
zu seinem Stapfen leuchtet der Garten der Freude,
die knospige kleine Hand ist voller Segen,
‘d, welche seraphische Musik wär’ dem eben
als Kinderlachen auf die Heide?
Liebe das Kind! Der Arme Kind ist so dankbar,
die Tränen und Lächeln sind immer fast greifbar,
ihr unschuldiges kleines Herz ist voller Freude,
und ihres Dankens ist so wie die Abendbrise,
welche ängstlich spielen auf die feuchte Wiese,
so leise ‘d weich stammelte.
Liebe das Kind, umarme es an deinen Herzen,
wiege es sanft den armen kleinen Leidenden,
wisch die Tränen von Ihren kleinen Wimpern ab:
und während du die Tränen der Kinder abwischst,
eine unsichtbare Hand über den Sternen ist
‘d löscht deine Sünden ab!
Fordította: Mucsi Antal-Tóni