Radnóti Miklós: A félelmetes angyal / Der fürchterliche Engel
Írta: Toni Dátum: Június 03 2021 11:29:10
M

A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
Teljes hír


A félelmetes angyal

A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.

Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.

Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.

Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.

Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.

Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.

Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.

Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"

S az asztalon felébredt s villogott a kés.

1943. augusztus 4.

Radnóti Miklós 1909 - 1944


Der unheimliche Engel

Der unheimliche Engel heute nicht sichtbar
‘d, er ist Still in mir und schreit nicht.
Doch man hört etwas, du wirst wachsam,
als wäre nur ein Schrecken, zwar,
siehst um, doch du weisst es auch nicht.

Er ist. Nur vorsichtig heute. In Bereitschaft.
Schütze mich, du liebst mich doch. Lieb mich ritterhaft.
Wenn du bei mir bist, lauert aber
ist mutig, sobald du mich allein lässt. Springt,
aus der tiefen Seele auf ‘d macht ein Gelaber.

Das ist Wahnsinn. Es arbeitet in mir wie Gift
‘d er schläft nur selten. Lebt in mir
aber auch ausserhalb von mir. Wenn die
Mondnacht weiss ist, dann in schleichenden Schuh
rennt auf der Wiese und in Mutters Grab stöbert.

War es das wert? Fragt von ihr die ganze Zeit,
'd ruft sie wach. Flüstert ihr mit verhetzten Fieber ein:
Du hast ihn gebärt ‘d, jetzt bist tot!
Sieht mich manchmal an, ‘d geht an Kalenderblätter los
und reisst alle drauf Stehenden ab.

Es hängt schon immer an ihm,
wie lange und wo. Sein macht
wie Stein ins Wasser, in mein Herz fiel
in der letzten Nacht
rankte, schwankte und drehte sich.

Ich wollte grad ins Bett gehen,
du hast schon geschlafen. Ich stand
nackt, als er in der Nacht kam, ‘d eben
fing es an, mit mir zu streiten im Gang.

Etwas Seltsames roch ‘d, ein kalter
Atem fühlte am Ohr. „Zieh dich ganz aus! -
sagte, – die Haut soll dich auch nicht schützen,
rohes Fleisch bist nackter Nervenmasse.

Enthäute dich, der ist beklopft,
der mit seiner Haut als sein Gefängnis prahlt.
Es ist nur Schein an dir, nun nimm das Messer,
es tut nicht weh, nur einen Moment, ein Zischen!"

Er wach auf dem Tisch auf ‘d, dass Messer blitzte.

4. August. 1943

Fordította: Mucsi Antal-Tóni