Azt kérdezte egyszer tőlem:" Szeretsz engemet? "
Istenem, csodálkoztam is, ez a lány vajon miért kérdezett?
Azért habozás nélkül feleltem:
Igen, szeretlek!
Szeretem kemény természetedet,
És félek is...azt hiszem, hogy ennek vége lehet,
Mert mind ezeken túl
Szerelmem gyengédségé változhat
És ha nem így lenne,
Szeretni tégedet nem tudnálak.
A borostyánszemeidet is szeretem,
Mert érzések világítják,
Ha nem lennének megvilágítva, akkor csak köveket bámulnák,
Így hát kőben zártan én nem szeretnélek.
Szeretem azokat a titokzatos sejtjeidet,
Amelyekből a bonyolult tudat kialakult,
A gondolkodásod kereszteződéseit...
Kicsiny, különös, tekergő díszítéseket.
De nem szeretem hallgatásodat
Széleskörű alvilágodat,
Köztünk lévő távolságot.
Szeretek mindent, ami hozzád tartozik,
Minden, ami szeplőtlen és büszke.
Különben nem szeretnélek,
Ha korábban nem szerettelek volna,
Anélkül, hogy tudnád, miért.