Szerelmemhez !
nem felejtem soha azt a napot,
mikor engen szivében fogadott.
Azóta életem,egy virágos réten
illatozó,szines virágok között él,
vágyódó, boldog beteljesülésben.
Természet volt,mi egytlen tanunk,
mikor örök boldogságot fogadtunk.
Amii azóta édesebb mint valaha,
te voltál ki szerelmünket ápólta,
boldogság kisérjen a hosszú útra.
Számtalan évek teltek el azóta,
félve gondolunk az utolsó napokra.
Az élet kiszámíthatatlan sarlója,
meddig lehetünk együtt ki tudja ?
Boldogság kisérjen a hosszú útra.
Hálával köszönök neked minden,
percet amit szerelmes szivem,
veled élhetett,te adtad nekem az
igazi életet,amit soha nem felejtek,
Krizantém szőnyeget terítek elébed
Ágoston Tibor