Lényeg és látszat
Elválaszthatatlan együtthatók,
egyenrangúnak nem mondhatók.
A lényeg belső, rejtett és tömör,
mint összeszorított ököl.
A látszat felszínes és szubjektív,
utal a lényegre, kutatni hív.
Gyakran csal, félrevezethet,
ne becsüld le a lényeget!
Ami látszik, az megjátszható is,
szerepjátékba visz.
A művészetek erre épülnek,
külső vetület fedi a lényeget.
A költők ars poétikája
rávilágít a mélyebb fontosságára.
„Fecseg a felszín, hallgat a mély”,
József Attila így ítél.
Írhat a költő szimbolikusan,
rejtett eszméje adva van.
Az értő elme megfejti, sejti,
a költő lelke megérinti.
Nem művészi alkotás az,
ami lényegtelen, üres halmaz,
talán gyönyörködtet,
de mint az üveggyöngy, könnyen törhet,
értéktelen, olcsó szótömeg.
Ne értsd hát szó szerint a verset,
tekints mögé, keresd a lényeget!