Arany János: Válasz Petőfinek / Antwort an Petőfi
Írta: Toni Dátum: Június 26 2021 11:33:31
H
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.
Teljes hír
Válasz Petőfinek
Zavarva lelkem, mint a bomlott cimbalom;
Örűl a szívem és mégis sajog belé,
Hányja veti a hab: mért e nagy jutalom?
Petőfit barátul mégsem érdemelé.
Hiszen pályadíjul ez nem volt kitűzve...
Szerencse, isteni jó szerencse nékem!
Máskép szerény művem vetém vala tűzbe,
Mert hogyan lett volna nyerni reménységem?
És mily sokat nyerék! Pusztán a pályabér
Majd elhomályosít, midőn felém ragyog:
De hát a ráadás!... Lelkem lelkéig ér,
Hogy drága jobbkezed osztályosa vagyok.
S mi vagyok én, kérded. Egy népi sarjadék,
Ki törzsömnek élek, érette, általa;
Sorsa az én sorsom s ha dalra olvadék,
Otthon leli magát ajakimon dala.
Akartam köréből el-kivándorolni:
Jött a sors kereke és útfélre vágott,
S midőn visszafelé bujdokolnék, holmi
Tüske közől szedtem egynehány virágot.
Jöttek a búgondok úti cimborának,
Összebarátkoztunk, összeszoktunk szépen;
Én koszorút fűztem, ők hamiskodának,
Eltépték füzérem félelkészültében.
Végre kincset leltem: házi boldogságot,
Mely annál becsesb, mert nem szükség őrzeni,
És az Iza partján ama hű barátot...
Nem is mertem volna többet reményleni.
Most, mintha üstökös csapna szűk lakomba,
Éget és világít lelkemben leveled:
Oh mondd meg nevemmel, ha felkeres Tompa,
Mily igen szeretlek Téged s őt is veled.
(1847. febr. 11.)
Arany János 1817 - 1882
Antwort an Petőfi
Verwirrt meine Seele wie ein altes Hackbrett;
freut sich mein Herz und doch schmerzt es in ihm sehr schwer,
aufschlägt den Schaum: Der Gabe ist gross und sehr komplett?
Der Petőfi als Freund, das ist wirklich unfair.
Es war dies nicht als Wettbewerb preis festgelegt …
sehr-sehr viel Glück, göttliches Glück ist es für mich!
Sonst hätte ich meine Arbeit in Brand gesteckt,
denn wie hätte ich zu hoffen können, ehrlich?
Und so viel hab’ ich gewonnen! Nur das Preisgeld an sich,
es macht mich dämmerig, wenn mir entgegen strahlt:
doch noch die Zugabe! Was mir in Seele stich,
dass ich ein teurer Freund deiner rechten Hand hab.
Und was bin ich, fragst du. Einfache Folk-Schössling,
der für seinen Stamm lebt, für ihn und auch durch ihn;
ihr Schicksal ist mein Schicksal, wenn das Lied von mir schmilzt,
dein Lied auf meinen Lippen ist zu Haus bei mir.
Ich wollte aus den Freunden Kreis weit weg auswandern:
Das Schicksalsrad kam und warf mich an Strassenrand,
und wenn ich mich auf Rückweg versteckte, ganz fern
pflückte paar Blumen, der zwischen den Dorn befand.
Kamen als Reisegefährten der Frust und Leid,
wir wurden Freunde, wir haben uns daran gewöhnt;
ich habe Kränze gesponnen, sie Unwahrheit
rissen die Girlande in zwei und mich gehöhnt.
Hab einen Schatz gefunden: Das häusliche Glück,
was so kostbar ist, weil es nicht muss, bewachen
dieser Freund am Ufer von Iza im Waldstück
ich hätt’ nicht mehr die Hoffnung, das zu erwarten.
Jetzt, als hätte ein Komet mein Heim getroffen,
brennt und glänzt in meiner Seele dein Brief vor mir:
Sag meinem Namen, wenn Tompa eingetroffen,
wie sehr ich dich fest liebe und auch ihn mit dir.
11 Februar 1847
Fordította: Mucsi Antal-Tóni