Elmondanám üdvöm szép énekét,
szívem zavart és nyomott életét,
egy hiábavaló elmosódott álom,
álomban mindig csak egy jöttét várom.
S akkor habkönnyű léptekkel Te jöttél felém,
megfoghatatlan jó hangulat szédült belém,
kedves, közvetlen mosollyal hozzám szóltál,
minden szavaddal szeretet morzsát szórtál.
Ám ha a lélek színes tárháza már meg is kopott,
ha az idő rúzsos ajka számtalan csókot is lopott,
gyűrték ráncokat kéretlen hajnali jajongó sóhajok,
üresen lebbentek pirkadati szellővel az óhajok.
Szeretettel színesre tudtad festeni tárházát lelkemnek,
s lettél kedves, rajongott, örök lakója belső telkemnek,
adtál meleg, szeretetölelést, mely biztos és igaz,
nagy imádattal zártalak a szívembe, s lettél vigasz.
Ha távol vagy, csöndességgel aggódom érted,
kezem tördelem, de várok türelemmel ahogy kérted,
tudom, egyszer biztos, hogy hozzám visszatérsz,
életedben biztos pont vagyok, s mert számomra sokat érsz.