Petőfi Sándor: Hegyen űlök / Ich sitze auf dem Berg…
Írta: Toni Dátum: Június 29 2021 12:04:39
M

Tarka madár nem fütyörész az ágon,
Sárgapiros levél csörög a fákon,
Innen-onnan lehull a fák levele...
Bárcsak én is lehullanék ővele!
Teljes hír


Hegyen űlök…

Hegyen űlök, búsan nézek le róla,
Mint a boglya tetejéről a gólya.
Lenn a völgyben lassu patak tévedez,
Az én fáradt életemnek képe ez.

Elfárasztott engemet a szenvedés.
Be sok búm volt, örömem meg be kevés!
Bánatomból egy nagy árvíz lehetne,
Örömem kis sziget lenne csak benne.

Fenn a hegyen, lenn a völgyben zúg a szél,
Közelget az időjárás ősz felé;
Ősszel szép csak a természet énnekem,
A haldokló természetet szeretem.

Tarka madár nem fütyörész az ágon,
Sárgapiros levél csörög a fákon,
Innen-onnan lehull a fák levele...
Bárcsak én is lehullanék ővele!

Holtom után vajjon mi lesz belőlem?
Vadfa lenni szeretnék az erdőben;
Ott lenne az én számomra jó tanya,
Egész világ engem ott nem bántana.

Szeretném, ha vadfa lennék erdőben,
Még inkább: ha tűzvész lenne belőlem;
Elégetném ezt az egész világot,
Mely engemet mindörökké csak bántott.

Pest, 1845. október 16. - november 25. között

Petőfi Sándor 1823 - 1849


Ich sitze auf dem Berg…

Sitze auf dem Berg ‘d schau traurig auf den Boden,
wie ein Storch von der Spitze einen Schober.
Unten im Tal fliesst ein gemütlicher Bach,
dies ist das Bild, welche mein Leben zerbrach.

Ich war des jahrelangen Leidens müde.
Ich hatte viel Traurigkeit, doch nie rüde!
Aus meinem Kummer könnte eine Flut sein
kleines Inselchen meine Freude drin sein.

Oben auf dem Berg, unten im Tal, brüllt der Wind,
das Wetter nähert sich dem Herbstzeit g’schwind;
im Herbst ist für mich die Natur am schönste, dass
die sterbende Natur, umarmen könnte.

Bunte Vogel pfeift nicht mehr auf den Ästen
gelbrote Blätter rasseln an den Bäumen,
von hier ‘d da fallen die Blätter der Bäume ...
ich wünschte, könnte auch mit ihnen Träume!

Was wird nach meinem Tod aus mir werden?
Ich möchte als wilder Baum im Wald sterben;
es wäre ein guter Platz für mich zu Ruh’n,
die ganze Welt würde mir dort nicht wehtun.

Ich wünschte, wäre ein wilder Baum im Wald,
mehr noch: Wenn aus mir ein Feuer käme bald;
ich würde diese ganze Welt verbrennen,
welches mich nie wollte ganz anerkennen.

Pest, 16. Oktober - 25. November 1845

Fordította: Mucsi Antal-Tóni