Virág Béla: Eliznek / Für Eliza
Írta: Toni Dátum: Július 08 2021 12:39:33
H
A rokokónak szép emléke
Fölébredt bennem! — láttalak!
Néztem szemed kék tengerébe
Az éjsötét pillák alatt.
Teljes hír
Eliznek.
A rokokónak szép emléke
Fölébredt bennem! — láttalak!
Néztem szemed kék tengerébe
Az éjsötét pillák alatt.
Kaczéran, rizsporos hajaddal,
Kék habselyemmel válladon:
Megőrjít még — te édes angyal!
Az álmatag vágy arczodon.
Lehunyt pilládon áttör néha
Az az emésztő tűzsugár,
Mely esdve kér s igérni — néma,
Üdvöt tagad, kínálja bár.
S e perzselő sugár tüzében
Én állok, én boldogtalan!
Csak a tiéd, tiéd egészen,
S e vágyban emésztem magam.
Lázas szivemre rászorítom
Mindkét kezem, tán csendesül: —
Vén vagy te már, öreg barátom,
Megjárhatod kegyetlenül!
A sorstól ez bohó egy tréfa,
A rokokóban volt helyén,
De akivel megesik még ma,
Nevetség tárgya lesz, szegény!
Ősz szálakat szórt fürtjeimbe
Már az idő, e nagy bohó
S rizsporral főmet igy behintve,
Beléd illek tán — rokokó!
Tán megifjítanak e vágyak?
Nem, nem! Hiú e biztatás:
Az őszbe nyiló virágszálnak
Szomorú sorsa — hervadás.
Virág Béla 1863 - 1936
Für Eliza.
Rokokos schöne Erinnerung
in mir aufgewacht! – Dich sehend!
Das blau in Deinen Augen so jung
unter Wimpern der Nacht stehend.
Kokett mit Deinem Reispuderhaar
mit blauem Schaum auf der Schulter:
Macht’s mich verrückt – der Engelschar!
Die Traumsehnsucht macht mich munter.
Manchmal bricht durch geschlossene Wimpern
welches bettelt und verspricht – zimpernd,
leugnet das Heil, zwar bietet es an.
Im Feuer dieser sengende Strahl
ich steh’, ich der Unglücksrabe!
Nur deins, deins ist alles, was ich mag,
in dieser Lust gibt’s keine Gnade.
Drücke auf mein fieberhaftes Herz
mit den Händen, vielleicht beruhigt: –
Du bist alt geworden, alter Freund,
du wird’s grausam abgefertigt!
Vom Schicksal ist das ein blöder Witz,
es war im Rokoko Zeit recht,
aber mit wem es heute passiert,
es wird zum Gespött, und zwar gerecht!
Herbstfäden hat in den Locken streut
bei mir der Zeit, wie der Clown Koko
mit Reispulver, meinen Kopf besprühte,
vielleicht passe ich zu dir – Rokoko!
Vielleicht diese Wünsche verjüngen?
Nein! Eitel ist nicht zu bemerken:
Im Herbst blühenden Blumen, ist das
traurige Schicksal – Verwelken.
Fordította: Mucsi Antal -Tóni