Nem pusztán csak azért szeretlek, ami vagy,
hanem amivé, énné válok, mikor velem vagy.
Nem csak azért szeretlek, amellyé magad tetted,
azért is amivé engem teszel, belőlem rosszat elvetted.
Szeretlek, mert minden hitnél, velem, többet tettél,
az átlag tömegből, magad mellé kivettél,
azért, hogy jobban legyek, sorsom jobb legyen,
nyújtottad szeretet gyümölcsét, szívem-lelkem ebből egyen.
Tetted, hogy egyben jobb és boldogabb is legyek.
Tanítottál, boldogságból, ne csak morzsákat vegyek.
Szavak nélkül, egyetlen érintés nélkül tetted,
szívem a porból felvetted, letörölted, magadhoz vetted,
jelek nélkül, mindezt, puszta lényed által művelted,
szívben, szeretet palántáját elültetted, neveled, nevelted.
S igen, talán bizony, épp ez az igaz barátság lényege, magja,
nehéz az élet, javítsunk, legyen mindkettőnknek, könnyebb napja.